Mit üzen nekünk az erdélyi választás?



A szentkoronaradio.hu ez év december 11-én a romániai, és ezen belül  az erdélyi választásokról ír, amelyekre december 9-én került sor. Az emlitett forrás szerint a romániai parlamenti választásokon sok meglepetés nem történt. Victor Ponta Szoicál-Liberális Szövetsége akkora győzelmet aratott, mint két évvel ezelőtt Magyarországon a Fidesz.
A romániai-erdélyi politikai viszonyok ismeretében érdemes megállni pár szóra és feltenni a kérdést: milyen tanulságai vannak a mostani választásnak?
Legelőször is szögezzük le sietve, hogy a Victor Ponta-féle szociálliberális kényszerházasságtól az erdélyi magyarok sem szociális toleranciára, sem liberális kisebbségvédelemre nem számíthatnak. Kelet-Európa többi tájához hasonlóan Romániában is jó eséllyel ugyanaz a primitív, balkáni, posztkommunista világ tér vissza, mint a 90-es évek Iliescu-korszakában, nyakon öntve egy jó adag sovinizmussal. Az Orbán-kormány felkötheti a gatyáját, mert a Tusnádfürdőn együtt bazsalygunk Basescuval, akit azért szeretünk, mert az átlagnál nem gyűlöli jobban a magyarokat c. korszaknak ezzel vége, vélekedik az említett forrás.
A második tanulság az RMDSZ kiugróan jó szereplése, Kelemen Hunorék a magyar szavazatok több mint 70 százalékát zsebelték be. Már a választás éjszakáján megindult a sajtóban az üzengetés, hogy Pontáék bizony kormányképes erőnek tartják a tulipános pártot, akik alkotmánymódosító szavazatukért cserébe valószínűleg bekérhetnek majd ezt-azt. Ha a román kormány sovinizmusából akár csak 1 százalékot vissza tud fogni az RMDSZ, ha már csak egy forinttal több jut magyar kultúrházra a költségvetésből, akkor már megérte. Akkor semmiféle politikai prostitúció nem túl nagy ár, olvasható a szentkoronaradio.hu honlapján.
A gond nem is ezzel van, hanem a képviselői és szenátori névsorral, akiket az RMDSZ most pozícióba juttat, lásd: Korodi Attila, Verestóy Attila, Borbély László, Frunda György, Markó Béla… Magyar ügyek képviseletéből százszorosan megbukott, leszerepelt, korrupt politikusok, a kiszolgáltatott kisebbségi lét kufárai, a szó szótári értelmében politikusbűnzők. Hol van itt a beígért fiatalosítás, generációs fordulat? Ezektől a posztkommer őskövületektől semmilyen nemzeti politizálás nem várható, tudják ezt jól a rájuk szavazó erdélyi magyarok is, de akkor miért szavaztak rájuk?
És ezzel gyorsan el is jutottunk a harmadik ponthoz, a hiteles alternatíva hiányához. A Fidesz ugyanis még egyszer eljátszotta ugyanazt a játékot, amit az MPP-vel egyszer már megcsinált. A semmiből felépítettek egy konkurens politikai szervezetet, majd azt hagyták bedőlni. A különbség csupán annyi, hogy míg az MPP-vel végigcsináltak egy ciklust, az EMNP-ről már a választások előtt lemondtak. Szász Jenő, a polgári párt volt elnöke a Duna Tv-ben (!) öt nappal a választások előtt arról beszélt, hogy az RMDSZ-re kell szavazni, mert az EMNP-nek nincs esélye bejutni a bukaresti törvényhozásba. Tetszik érteni? A kormánypárt erdélyi embere a kormánypárt köztévéjében arra buzdít, hogy az erdélyi magyarok ne támogassák a fideszes pártot.
Az egy dolog, hogy ez az elejétől kezdve veszélyes játék volt, két magyar pártot indítani Erdélyben. Előre lehetett tudni, hogy emiatt magyar jelöltek helyett románok fognak nevető harmadikként mandátumot szerezni, de ha már ezt az utat választották, legalább lettek volna következetesek, és csinálták volna végig! Mert így csak annyit sikerült elérni, hogy Toró T. Tiborékat megalázták, több százezernyi potenciális magyar szavazatot pedig elbizonytalanítottak, akik végül el sem mentek szavazni, vagy végső kétségbeesésükben dobtak egy tulipánt.
Az EMNP rövid tündöklése és bukása az iskolapéldája annak, hogyan nem szabad pártot építeni Erdélyben. (Nem is beszélve Tőkés László Jobbik-ellenes nyilatkozatairól, amivel biztosan nem szerzett jó pontot a nemzeti radikális párt erdélyi hívei között.)
S végül az egésznek egy szomorú tanulsága is van, nevezetesen az, hogy az erdélyi magyarok nem nézik jó szemmel, ha a budapesti hatóságok beavatkoznak saját dolgaikba, összegezi az említett forrás.