HIREK HATÁROK NÉLKÜL: Szeparatista mozgalmak Európában

Olaszország vonatkozásában sok szó esik a sikermodellként emlegetett dél-tiroli autonóm tartományról, azaz Bolzano autonóm megyéről. A legutóbbi tanulmányok szerint a tartomány kezdte elvesziteni versenyképességi előnyét, új akadémikusi tehetségek hiányában szenved és a perspektivák sem a legfényesebbek. A német nyelvet beszélő dél-tiroliak évtizedeken át ellenáltak a külső tényezők „beszivárgásának”, annak a politikának, amely hozzájárult ahhoz, hogy ma a tartomány kevésbé legyen vonzó a külföldi befektetők számára, tájékoztatott a „Népszava” magyarországi lap.

Dél-Tirolban csökkenőben van a kétnyelvű fiatalok száma, ami pedig a tulajdonokat illeti – gyakorlatilag megközelithetetlenek. Egy hektárnyi terület, például, mintegy egymillió euróba kerül. A románok, lengyelek és szlovákok hosszú órákon át dolgoznak a jégeső elleni ponyvával körbefont gyümölcsösökben. „Közülünk sokan elutasitják az almaszedést. A prosperitás ellustít”, jegyezte meg Widmann miniszter. Mint Alois Lageder margreidi lakós elmondta, üzlete a kelet-európai szezonmunkásoktól függ. Lageder évente átlag 1,5 millió üveget bort palackoz és egyik legnagyobb dél-tiroli magán bortermelőnek tartják. Amikor üzlethez kezdett, célja az volt, hogy „Dél-Tiroltól független, erős brandet fejlesszen ki”, fűzte hozzá a bortermelő, aki jelenleg termékét olyan távoli országokba exportálja, mint Oroszország vagy Kina. „Dél-Tirol problémaja a monokultúra – úgy a mezőgazdaságban, mint a politikában”, összegezte Lageder.

Az emlitett forrás szerint, Spanyolországban két tartomány kacérkodik az elszakadás gondolatával. A spanyol kormánynak nemcsak a gazdasági válság hatásait kell leküzdenie, de szembe kell néznie egy másik jelenséggel is, a szeparatizmussal, amely főleg két tartományban nyilvánul meg: Baszkföldön és Katalóniában. Az ETA baszk szeparatista szervezet - Euskadi Ta Askatasuna, azaz Baszkföld és Szabadság - évtizedekig folytatott fegyveres harcot Baszkföld függetlenségéért, a baszk szocialista állam létrehozásáért. Számos megszegett tűzszünet után csak remélni lehet, hogy valóban komolyan vehető tavalyi ígéretük, miszerint "véglegesen" leteszik a fegyvert.

Spanyolország legnagyobb tartománya, Katalónia mindig is büszke volt saját teljesítményére, de néhány éve felerősödtek a teljes függetlenséget követelő hangok.

Az idén szeptember 11-én, Katalónia Napján több mint egymillióan vonultak fel Barcelona utcáin, hangsúlyozták a szervezők. "Katalónia lehet Európa következő független állama!" - írták a transzparensekre. Pedig a Franco-diktatúra idején elnyomott, jogaiktól megfosztott tartományok a demokratikus átalakulás után különleges jogosítványokat, széleskörű autonómiát kaptak.
Katalóniában november 25-én tartják az előrehozott tartományi választást, amelyet azt követően írtak ki, hogy Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök alkotmányellenesnek minősítette és visszautasította Artur Mas katalán kormányfő javaslatát, hogy önálló katalán adóhatóságot hozzanak létre. A legutóbbi parlamenti választásokon nagyon megerősödtek a katalán nacionalisták. Arthut Mas pártja, a Convergencia i Unio (CiU) 16 parlamenti mandátumot szerzett.
A „Népszava” újság szerint a kataloniaiak függetlenségi törekvései befolyásolhatják a baszk szeparatistákat.

         Belgium
   Belgium – melynek fővárosa az Európai Unió központja – flamand részében is szorgalmazzák Flandra függetlenségét. A flamandok úgy gondolják, hogy túl sokat adnak be a közös államkasszába. Ráadásul, hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a szeparatista Új Flamand Szövetség (N-VA) az október 14-én megszervezett regionális választáson megerősítette pozicióját. A flamandok lakta északi országrészben az N-VA figyelemre méltó sikert aratott. Bart De Wever pártelnök szerint a flamandokat mindig is "fejőstehénnek" használták, utalván arra, hogy a flamandok finanszírozzák a gazdaságilag gyengébb lábakon álló vallon részt. A pártelnök szerint "már nincs visszaút" a függetlenség felé vezető úton.
         Elio Di Rupo belga miniszterelnök számára nem valami jó hír a szeparatisták jó szereplése. Ám nem kapott a szívéhez az eredmények láttán. "Nincs semmiféle összefüggés a parlamenti és a regionális választás között" - jelentette ki Elio Di Rupo, akit a „Népszava” idézett .

Skócia
A skótok nagyrésze továbbra is brit állampolgár szeretne maradni. David Cameron brit kormányfő és Alex Salmond, a skót tartományi kormányzat vezetője október 15-én történelmi egyezséget kötött ("Edinburgh-i megállapodás"), mely értelmében 2014-ben népszavazást szerveznek Skócia függetlenségére vonatkozóan. Felmérések szerint a skótok mintegy 28 százaléka támogatja a függetlenséget, a többség bizonytalannak látja Skócia jövőjét az Egyesült Királyságon kívül.
"Meggyőződésem, hogy Skócia jobb helyzetben lesz, ha az Egyesült Királyság része marad, minthogy az is, hogy az Egyesült Királyság többre megy Skóciával együtt. Amellett fogok érvelni, hogy tartsuk egybe a családot" - nyilatkozta David Cameron.

Bosznia-Hercegovina
A „Népszava” napilap szerint az 1995-ös daytoni egyezmény hozta meg a békét Bosznia-Hercegovina számára is. Az egyezmény értelmében két entitás alakult ki: a horvát-bosnyák és a szerb. Az ország területén körülbelül 1,7 millió szerb él. Az emlitett napilap úgy véli, hogy Nyugat multikulturális államot próbál építeni, ám minden erre irányuló kísérlet kudarcot vallott. A bosnyákok, a szerbek és a horvátok az október 8-án megrendezett regionális választáson csak saját nemzeti képviselőikre voltak hajlandóak szavazni. Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke mesterséges államalakulatnak tartja Boszniát, amelyet szerinte “jobb lenne már ma feloszlatni, mint holnap”. Ha pedig arra gondol, hogy papíron ő boszniai állampolgár, rosszullét fogja el - teszi hozzá. Érdemes megjegyezni, hogy Milorad Dodik ellentmondásos szónoklatai miatt vált hiressé. Miközben tagadta a jugoszláviai háború alatt elkövetett mészárlásokat, a Nyugaton elitélt háborús bűnösöket támogatta, vagy amikor nem ismerte el a bosznia-hercegovinai biróság nemzetközi biróinak és ügyészeinek szerbek elleni összeesküvését, ragaszkodó magatartást tanusitott Szerbiával szemben és nem tartózkodott attól, hogy feszültséggel telitett nyilatkozatokat fogalmazzon meg Horvátországra vonatkozóan.

Koszovó
Hasonlóan vélekednek Koszovóról a köztársaság északi részében élő szerbek is, akik elszigetelten élnek Pristinától, lévén, hogy saját intézményeik vannak, s ezek alkalmazottjai fizetésüket Belgrádból kapják. Rájuk lehet ugyan erőszakolni azt, hogy márpedig ők koszovói állampolgárok, de hosszabb távon az ő gondjaikat is orvosolni kell, ha nem akarja a nemzetközi közösség azt, hogy a Balkán újra feszültségek forrása legyen.

Macedón Köztársaság (Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság)

De nem is csak a szerbek okozhatnak fejtörést, hanem az albánok is. Macedóniában a lakosság 25 százalékát az albán kisebbség alkotja. Noha, az ország függetlenségének kikiáltása után az albán pártok valamennyi, hatalomra került kormányban részt vettek, függetlenül szociális és politikai támogatottságuktól, az albán kisebbség ma már több politikai jogot követel, mint például: az alkotmány módositását, mely értelmében az albán etnikumot nyilvánitsák az ország második nagy nemzetiségének, az albán nyelv, mint második hivatalos nyelv elismerését és a még mindig nem akkreditált tetovói albán egyetem állami támogatását, irja a magyarországi lap.

A macedóniai albán radikálisok és az egykori UCK 2001-ben fegyvert ragadott, autonómiát és függetlenséget követelve az albán etnikum mellett Macedónia területén elő sok kis nemzetiség számára is. A szeparatista követelések polgárháború kirobbanásához vezettek. A kormánypárti katonai erők és az albán lázadók között 2001 márciusától júniusig, főleg Macedónia nyugati és északi részében folyó harcokban többen életüket veszitették. A felkelésnek az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) csapatainak közbelépése, valamint az Ohridi Keretegyezmény aláirása vetett véget. A Keretegyezmény értelmében a macedón kormány nagyobb politikai és kultúrális jogokat biztositott az albán kisebbségnek, amely, a maga részéről, vállalta, hogy lemond szeparatista követeléseiről és elismeri a macedón állam valamennyi intézményét. Mi több, a Keretegyezemény előirásaihoz hiven az albán radikálisoknak át kellett adniuk a fegyvereket a NATO-erőknek.

Ha a macedóniai albán lakósság aránya ugyanolyan ütemben növekszik, mint a koszovói albánok aránya, meglehet, hogy idővel a macedónok kisebbségbe kerülnek saját hazájukban.

Dánia
A világ legnagyob szigete, Grönland is elindult az önállóság felé vezető úton. A hatalmas, 2,16 millió négyzetkilométer kiterjedésű sziget 1973-1985 között az Európai Közösség része volt, de 1985-ben kilépett e közösségből. Ami azt jelentette, hogy az itt élő 50 ezer ember továbbra is európai állampolgár, de nincs szavazati joga.

Grönland lakósságának 89%-át grönlandi inuitok, mig 11%-át európaiak alkotják.

A grönlandi és a dán kormány 2009-ben megállapodott a sziget autonómiájának kiterjesztéséről. Ennek értelmében nemzetiségként ismerik el a grönlandiakat, saját maga rendelkezhet ásványkincsei felett, saját rendőrsége, bíróságai vannak. A megállapodást népszavazáson szentesítették, 75,54 százalék mondott rá igent. Védelmi és külpolitikai ügyekben továbbra is Koppenhágáé a végső szó.

A grönlandi autonómia megadása ebben az esetben sem oldotta meg– mint sok más helyzetben – a szeparatista követeléseket, mivel a tétet most egyes politikai erők emelik fel, Grönland teljes jogú önrendelkezését szorgalmazva. Ezek között emlithető meg az "Inuit Ataqatigiit szélső baloldali szeparatista párt, melynek sikerült teret hóditania a lakósság körében és a 2009-es választásokon a leadott szavazatok 43%-át megszereznie, tájékoztatott a “Népszava”.