HIREK HATÁROK NÉLKÜL: A magyar-román jezsuita együttműködésről

A magyarországi jezsuiták nemrég a budapesti Párbeszéd Házban tartották meg éves reflexiós találkozójukat. A találkozón, amelyen mintegy ötven jezsuita szerzetes vett részt, nagy teret kapott az erdélyi magyar-román jezsuita együttműködés, így például az augusztustól induló új szatmárnémeti közös közösség, amely magyar, román és német nyelven is ellátja szolgálatát, értesültünk a www.magyarhirlap.hu internetes honlapjáról. A találkozóról a jezsuita rend tájékoztatott. (Jézus Társasága vagy közismert nevén a jezsuita rend a világszerte elterjedt szerzetesrend a katólikus egyházon belül) A rend közleménye szerint a reflexiós programok lehetőséget teremtettek arra, hogy a jezsuiták 1563-as első magyarországi letelepedésének 450. évfordulóján értekezhessenek a hit átadásáról és egy igazságosabb társadalom előmozdításáról.
A találkozón felszólalt P. John Dardis, az európai jezsuita provinciáit tömörítő konferencia elnöke, valamint P. Forrai Tamás Gergely, a magyarországi tartományfőnök is.
A magyar provincia a találkozóval egy időben, július 27-e és augusztus 18-a között rendezi az EJIF találkozót, amely nem más, mint az összes európai jezsuita provinciát képviselő mintegy harminc fiatal jezsuita nyári tanulmányi programja. Fél Szabolcs jezsuita, a szervezőbizottság elnöke a www.magyarkurir.hu katólikus hirportálnak elmondta: „A program célja a nemzetközi együttműködés kultúrájának erősítése. Bár különböző kultúrákból jövünk, mely minket erősen meghatároz, hisszük hogy a közösen vállalt küldetésben nemcsak a nagy ideálokban osztozunk, hanem a nagylelkű segítségnyújtásban is számíthatunk egymásra”.

Romániában az első jezsuiták 1579-ben jelennek meg, amikor Báthory István, Erdély fejedelme kérésére az ország jelenlegi területére 11 jezsuita érkezik, akik Kolozsmonostoron telepednek le. 1851-ben, a jezsuiták Kolozsváron egy kollégiumot alapitanak, amely szinte negyedszázadig működik, majd egyetemmé fejlődik. Gyulafehérváron a jezsuiták egy közösségi házat és egy iskolát hoznak létre. 1948-ban, a kommunista rendszer hatalomra kerülésekor, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Cernăuţi-on, Bukarestben, Toteşti-en és Jászvárosban már működnek Kongregációs Otthonok. A kommunizmus idején a jezsuiták nagyrészét kiutasitották az országból, mig másokat örizetbe vették, illetve a szamosújvári ferences kolostorban őrizték. 1974-ben a Romániai Rendtartományban 8 jezsuita pap és 5 testvér él. A Jezsuitarend 1989 után válhatott ismét legálissá és székházát Kolozsváron nyitja meg.

Adolfo Nicolas atya, a Jézus Társaság általános előljáró kormányzója Marius Taloş atyát nevezi ki a román jezsuita régió előljárójává, azt követően, hogy a Romániai Rendtartományt Független Régióvá alakitja át, mely átalakitás kimondottan adminisztrativ jellegű és nem érinti a jezsuiták romániai jelenlétének és tevékenységének előjogait. Következésképpen, a Független Régió székháza továbbra is Kolozsváron marad.

Marius Taloş, a román jezsuita régió előljárója a kolozsvári “Făclia” cimű független katólikus újságnak adott exklúziv interjújában egyebek mellett az alábbiakat pontositotta: “A legtöbb jezsuita, több mint 4. 000, Indiában van, majd következik az Egyesült Állmok, ahol 3.500 jezsuita tartózkodik. Az egész Európában mintegy 3.000 jezsuita él, de gyakorlatilag Afrikában és Távol Keleten találjuk a hivatásgondozás feladatát végzó legtöbb jezsuitát. Romániában összesen 20-an vagyunk és négy helyen végezzük küldetésünket: Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Bukarestben. Az elmúlt esztendőig “provinciának” neveztük magunkat, de lévén, hogy számunk nagyon alacsony, ma “független régióként” működünk, ami azt jelenti, hogy helyi és Románia szintjén autonómiával rendelkezünk. A Romániai Jezsuita Régió székháza Kolozsváron található, mig régió elöljárónak engem neveztek ki, és négy közösségért és 20 rendtagért felelek”.