HIREK HATÁROK NÉLKÜL: Reagálások Horthy rehabilitását célzó törekvésekre – ez év januárjában Gyömrőn népszavazást tartanak a Horthy-kultusz ellen

„Nem volt szerencsés döntés” – utólag már így minősíti a névváltoztatást Mezey Attila alpolgármester. Az önkormányzat a jelek szerint nem számolt azzal, hogy a „hagyománytisztelettel” és a „történelmünkkel való politikamentes megbékéléssel” indokolt névcsere tiltakozási hullámot indít el. Felbolydult a nyugodt kisváros élete. A Szabadság tér neve a háború előtt (1936–1945 között) valóban Horthy tér volt, de a tiltakozók szerint ez nem érv a tér elnevezésének megváltoztatására. A tiltakozók ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják, hogy az elmúlt év tavaszán az önkormányzat a lakosság megkérdezése nélkül, puccsszerűen döntött. Megjegyzendő: a szóban forgó téren található a polgármesteri hivatal, egy iskola és a városi művelődési központ is. Pártpolitikai nyomásról elvileg nem lehet szó. A Horthy térről szóló indítvány a testület egyetlen jobbikos tagjának a javaslata volt, amire végül – egy tartózkodástól eltekintve – az összes képviselő rábólintott, hangzik az emlitett forrásban, amely hozzáfűzi, hogy a helyi hatalom kissé megkésve, a döntés meghozatala után igyekezett meggyőzni a gyömrőieket. Az önkormányzat a városba hívta Romsics Ignác történészt, hogy a „sztereotípiák helyett” vázoljon „reális képet” Horthyról és koráról. Romsics megtette, de ebben – az önkormányzat szempontjából – nem volt köszönet. Ha valakinek korábban kétsége lett volna, az akadémikus előadását hallgatva meggyőződhetett arról, hogy Horthy Miklós méltatlan az utókor tiszteletére, hiszen felelősség terheli a numerus clausus és a többi jogfosztó, zsidóellenes törvény, a gettósítás és a vidéki zsidóság halálba küldése miatt. Horthy külső kényszer nélkül vitte bele Magyarországot a Szovjetunió elleni háborúba. A német bevonuláskor, 1944 tavaszán a helyén maradt, majd ősszel nem lemondott, hanem átadta a hatalmat Szálasi Ferencnek. Romsics látogatásakor több száz demonstráló tiltakozott a Horthy-kultusz ellen. Az előadás után az egybegyűltek rögtönzött lakossági gyűlésen kérték számon az önkormányzat magatartását Mezey Attila alpolgármesteren. A felháborodott gyömrőiek már ekkor kilátásba helyezték, hogy népszavazást kezdeményeznek, ha az önkormányzat nem vonja vissza döntését. Helyi civilek később a Horthy-korszakot összességében szintén elutasító Karsai László és Ungváry Krisztián történészt hívták Gyömrőre előadást tartani. Az önkormányzat időközben azt a kompromisszumnak szánt megoldást találta ki, hogy a tér helyett csak az ott lévő park vegye fel Horthy nevét. A tiltakozók azonban nem érték be ennyivel: ragaszkodtak – és ragaszkodnak – ahhoz, hogy Gyömrőn semmit ne nevezzenek el a volt kormányzóról. Az önkormányzat igyekezett lebeszélni a civileket a népszavazásról, mondván, hogy fölösleges pénzkidobás lenne négy-ötmillió forintot költeni a procedúrára. A Környezet, Ifjúság és Gyermekvédő Egyesület (KIGYE) – a baloldali pártok, az MSZP és a Demokratikus Koalíció támogatásával – azonban nekilátott az aláírásgyűjtésnek. Első körben a választási iroda vezetője formai okok miatt elutasította, második próbálkozásra aztán hitelesítette az ívet. A kérdés így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Horthy Miklósról, a vitatott történelmi személyiségről ne nevezzenek el közterületet Gyömrőn?” Egy hónap állt rendelkezésre ahhoz, hogy összegyújtsék a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat. A tiltakozás szervezőit is meglepte, hogy két hét alatt összejött a szükséges mennyiség. „Azokban az utcákban, ahol én jártam, az emberek 70-80 százaléka aláírta a kezdeményezést. A többiek, úgy vettem észre, attól féltek, bajuk származhat abból, ha vállalják a nevüket és a címüket. Nagyon kevesen voltak, akik nem értettek egyet” – mondotta Hallama János, a KIGYE egyik képviselője. Az emlitett forrás szerint a civilek tettek még egy utolsó erőfeszítést: felajánlották, hogy megsemmisítik az íveket és eltekintenek a népszavazástól, ha az önkormányzat visszavonja a Horthyról szóló döntést. Az önkormányzat nem élt a lehetőséggel. A városban nemrég újabb vitafórumot tartottak. Mezey Attila alpolgármester ezúttal nem akart kockáztatni, és Raffay Ernőt hozta magával: az erősen jobboldali történészről tudni lehetett, hogy lényegesen kevesebb kifogása van Horthyval szemben, mint Karsai Lászlónak, Romsics Ignácnak vagy Ungváry Krisztiánnak. A meghívás így is rosszul sült el. Raffay némelyik kijelentése alighanem többet ártott, mint használt az önkormányzatnak. A második világháborúban „mészárszékre” küldött magyar katonák halálát például a kommunizmus ellen vívott „szent háborúval” magyarázta, továbbá úgy vélekedett, hogy a zsidókérdés csak „töredékrészként” jelent meg a Horthy-korszakban. Raffay Ernő szabályos öngólt lőtt azzal, hogy az előzőleg Gyömrőn járt kollégáit besorolta a marxista gyökerű történészek közé. Karsai László válaszul előszedett egy Szegeden írott levelet 1984-ből, amelyben Raffay őt vádolja „kimondottan antikommunista és szovjetellenes anyagok” terjesztésével, valamint rendőri feljelentéssel fenyegetőzik.